Az új kutatás sokkolja a tudósokat: Az emberi érzelmek fizikailag alakítják a valóságot!
- EGÉSZSÉG
- 2020-04-16
LélekSzafari a Facebookon
„Van, amikor semmi sem sikerül: hiába próbálod hozni a legjobb formádat, mindig katasztrófa lesz a vége. Van, amikor hónapokig, évekig csak helyben topogsz: tisztában vagy vele, hogy mozdulnod kellene, de az élet a maga végtelen súlyával belepasszíroz a földbe. Ilyenkor gyakran levert, dühös vagy reményvesztett leszel – mivel semmit sem sikerül jól csinálnod, értelmetlennek tartod az életed.
Ember, kérlek, figyelj egy kicsit. A valódi mindig gyönyörű. Az igaz mindig különleges. Nem kell nagy tetteket végrehajtanod, nem kell mindig sikeresnek lenned. Elég, ha csak bátran éled azt, aki vagy. Csak add magad és meglátod, nem tudsz hibázni. Láttál már hibás naplementét? Bénázó csillagos eget? Esetleg ügyetlenül csörgedező patakot?
Éld azt, aki vagy. S természetesen változz, fejlődj és növekedj, mert a valódi mindig több és kevesebb lesz. Változz. De ne ítélkezz magad felett: azt a problémás, olykor kis puffancs lényt szeresd, akit meg tudsz élni, ne attól az elképzelt tökéletestől szenvedj, akit nem.
Már azzal különlegessé teszed a világot, hogy benne élsz.”
#AJChristian - Előadás részlet (2019.)
"Egy világversenyen egy kenyai atléta, a képen látható Abel Mutai, csupán pár méterre volt a célegyenestől, amikor összezavarták a jelzések, és emiatt megállt, azt gondolván, hogy megnyerte a versenyt.
A spanyol atléta, Ivan Fernandez szorosan a nyomában volt, és amikor észrevette, mi történt, odakiáltott neki, hogy fusson tovább. De Mutai nem beszélt spanyolul, így nem értette, amit mondanak neki. A spanyol aztán tolni kezdte a célegyenesbe, és így segített neki megnyerni a versenyt.
Egy újságíró később megkérdezte Ivánt: "Miért tette ezt?"
Ivan pedig így válaszolt: "Az álmom, hogy egyszer igazi közösségben éljünk."
De az újságíró nem hagyta annyiban a témát: "De miért hagyta, hogy a kenyai nyerjen?"
Mire Ivan: "Nem hagytam, ő nyert volna."
Az újságíró tovább erősködött: "De hát maga nyerhetett volna!"
És erre Ivan így felelt: "És milyen dicsőség lett volna az? Milyen méltósága lenne annak az aranyéremnek? Mit szólt volna az édesanyám hozzá?"
Ezért is fantasztikus a sport... ha igazi (sport)emberek gyakorolják ♥️
#KurtVonnegut avatási beszéde a Massachusettsi Műegyetemen (MIT), 1997-ben 🙂
"Hölgyeim és Uraim, idei végzősök!
Használjanak fényvédő krémet. Ha a jövőt illetően csupán egyetlen tanácsot adhatnék, az a fényvédő krém lenne. A fényvédő krém hosszú távú áldásait a tudósok igazolták, viszont a többi tanácsomnak nincs egyéb alapja, mint saját összekuszálódott tapasztalásaim. Ezeket most szétosztogatom.
Élvezzék ifjúságuk hatalmát és szépségét. Ó, ne is törődjenek vele, hogy ifjúságuk hatalmát és szépségét addig nem érthetik, míg el nem múlik. De higgyék el, húsz év múltán fényképeik láttán eszükbe jut majd, amit most még nem vehetnek észre, hogy mennyi lehetőség várt Önökre, és hogy milyen mesésen néztek ki. Nincsenek úgy elhízva, amennyire beképzelik.
Ne aggódjanak a jövő miatt. Vagy aggódjanak, de tudniuk kell, hogy az aggódás körülbelül annyit segít, mint szöveges példának a rágógumi. Az Önök életében az igazi bajok olyan dolgok lesznek, amelyek szorongó elméjükben még soha nem bukkantak a felszínre, de egyszer valamely álmos keddi délután, úgy négy óra felé majd elsötétítik a látásukat. Minden nap csináljanak valamit, amitől rettegnek. Énekeljenek. Törődjenek a más emberek érzéseivel. Ne tűrjék, ha más emberek nem törődnek az Önök érzéseivel.
Használjanak fogselymet. Ne pazarolják az idejüket féltékenykedésre. Egyszer elkésnek vele, másszor meg még korai. A verseny hosszú, és a végén kiderül, hogy magad voltál az ellenfél. Ne felejtsék el a dicséreteket. Felejtsék el a sértéseket. Ha ez sikerül, nekem is árulják el a receptet. Ne dobják ki régi szerelmes leveleiket. Dobják ki a folyószámla-kivonataikat. Nyújtóztassák az izmaikat. Ne érezzenek bűntudatot, amiért nem tudják, hogy mit akarnak az élettől: érdekesebb ismerőseim közül huszonkét éves korában egy sem tudta, hogy mit akar kezdeni az életével. A legérdekesebb negyvenes ismerőseim még most sem tudják.
Egyenek kalciumot. Kíméljék a térdüket. Ha majd cserben hagyja Önöket, hiányozni fog. Lehet, hogy megházasodnak, lehet, hogy nem. Lehet, hogy gyermekeik lesznek, lehet, hogy nem. Lehet, hogy negyvenéves korukban elválnak és lehet, hogy hetvenötödik házassági évfordulójukon elropják a csirketáncot. Akár így, akár úgy, ne nagyon ünnepeljék magukat, de ne is ítélkezzenek túl szigorúan. A választásuknak ötven százalék az esélye a sikerre. Mindenkinek ennyi az esélye. Élvezzék a testüket. Minden elképzelhető módon használják ki. Ne féljenek tőle és attól sem, hogy más emberek mit tartanak felőle. Ennél nagyszerűbb eszköz úgysem kerül a birtokukba. Táncoljanak, akkor is, ha csak a nagyszobában tehetik. Olvassák el a használati utasításokat, akkor is, ha nem tartják be őket. Ne olvassanak szépségápolási irodalmat. Attól csak csúfnak érzik magukat. Ismerjék meg a szüleiket. Nem tudhatják, hogy még meddig van erre módjuk.
Legyenek kedvesek a testvéreikhez. Ők kínálják a legjobb kapcsolatot a múltjukkal, és nagyon valószínű, hogy együtt kell maradni velük a jövőben is. Legyenek tudatában, hogy barátok jönnek, barátok mennek. De ahhoz a pár értékes barátjukhoz mindenképp ragaszkodjanak. Dolgozzanak keményen, hogy életmódbeli és földrajzi hiányaikat áthidalják. Minél öregebbek lesznek, annál inkább szükségük lesz azokra az emberekre, akik ismerték Önöket, amikor még fiatalok voltak. Átmenetileg költözzenek New York Citybe, de jöjjenek el onnan, mielőtt túlságosan is megkeményednének. Költözzenek Észak-Kaliforniába, de jöjjenek el onnan, mielőtt elpuhulnának. Utazzanak. Törődjenek bele, hogy léteznek alapszabályok. Az árak emelkednek. A politikusok lódítanak. És hogy Önök is megöregszenek. És amikor megöregedtek, azon morfondíroznak majd, hogy amikor fiatalok voltak, az árak nem emelkedtek, a politikusok tisztességesek voltak, és a gyermekek tisztelték az időseket.
Tiszteljék az időseket. Ne várják, hogy valaki majd gondoskodni fog Önökről. Lehet, hogy megbízható a jövedelmük. Vagy lesz egy gazdag hitvesük. De azt sohasem tudhatják, mikor apad el a pénzforrás. Ne sokat vesződjenek a hajukkal, különben negyvenéves korukra úgy néz majd ki, mint egy nyolcvanöt évesé. Legyenek óvatosak, hogy kinek a tanácsát fogadják meg, de legyenek türelmesek azokkal, akik a tanácsot adják. A tanács a nosztalgia megnyilvánulási formája. A tanácsadás pedig horgászás: a hulladékból kikotorjuk a múltat, letörölgetjük, a rút részeket átmázoljuk, és újra felhasználjuk, többért, mint amibe került.
És hallgassanak rám: használjanak fényvédő krémet."
“-Miért nem beszéltél arról, hogy két haláltábort is túléltél?
-Mert én magam is szégyelltem, hogy ilyet tettek velem és sok más emberrel!
-Hogyan sikerült túlélned Gunskirchent és Mauthausent, Gyuri Bácsi?
-Tudod, a megsemmisítőtáborban, a barakkunk mellett találtam egy pici babcsírát. Azt a növényt gondoztam, ahogy tudtam. Egyszer meg is mondtam neki, hogy ezt a borzalmat együtt éljük túl... vagy egyszerre veszünk el...”
Vujity Tvrtko interjúja Bálint gazdával - Isten nyugosztaljon, Bálint Gazda! ♥️🖤